syradan

Hosszú évek várakozása után végre egy Apple számítógép tulajdonosa lettem. Már a gimiben szerettem volna magamnak Mac-et, de akkor se volt olcsó. :-)

Még az ismerkedés fázisában vagyok, de azt már most el kell mondanom, hogy mint az iPhone-nál és az iPadnél, minden nagyon egyben van, minden nagyon flottul megy. Persze csak odáig, amíg az ember nem támaszt extra elvárásokat a rendszerrel szemben.

Már rögtön az elején belefutottam egy ilyen extrába. Feleségemmel megosztva használom a gépet, és belefutottam abba, hogy ha importálom a fotókat iPhotoba a saját felhasználói kontóm alatt, akkor ő ahhoz a könyvtárhoz nem fér hozzá. Pár perc guglizás után már volt pár megoldás a problémára, és a válaszok között akadt Apple-féle megoldás is. Az egyik lehetőség, hogy csinálok egy image fájlt, amit becsatolok a rendszerbe, kvázi egy virtuális meghajtóként, és arra rakom az iPhoto könyvtárat. Ok, de figyelni kell a jogosultságokra. Először is, hogy mindenkinek legyen megfelelő írási-olvasási joga, mindenki hozzáférjen mind az image fájlhoz, mind a tartalmához. Nagy vidáman létre is hoztam egy image-et, bár aggasztott,  hogy mi lesz, ha kicsi méretet választottam, és nem fognak ráférni a családi fotók. Próbának először csak a fotóim bizonyos hányadát pakoltam rá, hogy teszteljek. Valószínűleg balfasz vagyok - bár mindent az Apple leírása alapján csináltam -, nem sikerült jól a dolog: a többi user nem fért hozzá a könyvtárhoz, így töröltem az egészet, és nekiálltam a másik útnak; a külső drive-os mutatványnak.

Ebben az esetben lényegében ugyanaz történik, mint az image esetében, a külső drive-on helyezkedik el az iPhoto library, és hozzáfér minden user. A megoldás működik, egyedül arra kell figyelni, hogy egyszerre csak egy felhasználónál lehet megnyitva az iPhoto, különben az indításkor kivág egy hibaüzenetet. Nem baj, ezzel tudok élni.

A következő lépésként elkezdtem beimportálni a családi fotó archívumot. Három év került bele az iPhotoba, de mintha egyre lassabb lett volna minden művelet. Hogy mit csesztem el, akkor jöttem rá, amikor megpróbáltam átmásolni a gépre a felduzzasztott iPhoto library-t, és napokat írt ki a másolás hátralévő időtartamára… Hiba volt NTFS partícióra pakolni :-)

ExFAT volt a következő a következő állomás, de ilyen partícióra nem enged az iPhoto könyvtárat pakolni, így végül a Mac saját partícióját használva formáztam meg a külső, USB-s vinyót. És láss csodát, működik, és jóval gyorsabbak a műveletek. (Eddig, még csak egy évnyi cuccot toltam rá 42 GB-ot. Előzőleg 140 GB volt)

Ez volt az “első csata” köztem, és az új rendszer között :-)

Az Apple idevonatkozó súgó cikke: http://support.apple.com/kb/HT1198?viewlocale=en_US&locale=en_US

Marhaság! A f.szom akar egy k.rva nagy tepsit cipelni magával, egy okos, kicsi eszköz helyett.
Beáll mindeki az idióták sorába, megy mindenki a másik hülyesége után, mert nincs ötlet, nincs innováció.
Egyszer valaki elkezdett kicsi telefont gyártani, majd amikor a többieknek is megtetszett, azok is kicsit, és egyre kisebbet gyártottak. Aztán a másik kitalálta, hogy lapos legyen, így ez lett a trend. Utána elindult a megapixel háború a mobil kamerák frontján, most meg a sok mag, még több mag, nagy kijelző, nagyobb kijelző, k.rva nagy kijelző verseny van.
A megapixel trendnek okosan ellenáll a HTC és a Nokia. Az egyik névlegesen alacsony megapixeles kamerát tesz a mobil eszközébe, nagyobb érzékelővel, a másik nagy megapixelt tesz bele ugyan, de szintén nagy érzekelővel, minek hatására értelmet kap a szoftveres zoom.
És akkor itt az iPhone, az Apple életerzés, a kicsi, okos, hordozható, egyszerűen kezelhető, nem bonyolult, egyszerűen kezelhető, még egy gyerek számára is egyszerűen kezelhető, és egy nagyi számára is egyszerűen kezelhető, mert nem bonyolult, okos eszköz, ami remek formatervvel párosul. Okosan nem szajkózzák, hány MHz, hány mag. A kamerára csak azt mondják jó, még jobb, a kijelző olyan felbontású, hogy nem látjuk a képpontokat. És az egész egyszerűen csak működik.
A konkurencia meg sárgul - :-) - az irigységtől, és meglovagolja a piacot meghatározót, és azt mondja a nagyobb kijelzőn jobb a tartalom fogyasztás, aztán a másik barom nagyobb kijelzőt tesz bele, a még nagyobb tartalom fogyasztásért, és a vásárlók egy része elhiszi, hogy kistáska kell a mobilnak.
Tudjátok mit? És elnézést a kirohanásomért, de @angelday felhúz a marhaságaival, az Apple okosan teszi, hogy nem kezd el a piac után kullogni, és kitart a “kis” méretű kijelző mellett, mert az még mobil. Egy kis szar, amit zsebre tudsz vágni, és nem kell hozzá táska! (Meg b.ssza meg hol a stylus?)
És bár a fent nevezett személy lehet, hogy nem értene velem egyet, de a legtöbb embernek, akivel találkozok, a kis méret a fontosabb, meg hogy egy kézzel tudják kezelni. - Szívtam régen én is kétkezes eszközzel, pl. bevásárlánál: buzeráld a kétkezes kijelzőt stylus-szal, miközben bevásárlókosár van a kezedben, vagy a gyereked kezét fogod az utcán, nehogy a kocsik elé rohanjon. Na ugye!
Szóval van létjogosultsága, nagyon is, a kis méretű, 3,5-4”-os kijelzővel ellátott eszközöknek. Fontos, hogy ez a szegmens megmaradjon!
Minden másra ott az iPad.

U.i.: Feleségemnek felvázoltam az új Galaxy 4-est, említettem az 5”-os kijelzőt. Erre azt mondta:
“Minek. Akkor vegyen iPadet! - Majd megkérdezte - Az egy telefon?” :-)

“A különbség köztünk és az Apple között az, hogy az amerikai cég zárt rendszereket ad el, mi viszont a nyílt forráskódú rendszerek mellett tettük le a voksunkat és ezzel meghagyjuk a vásárlóinknak a szabad választás lehetőségét. Ennek köszönhetően a legkülönbözőbb termékeken, eltérő operációs rendszerek alatt használhatják az adataikat.”

- Persze. Az Apple rendszerét nem választhatták, így az iOS és az OSX kizárva az eszközeiken. Ugyanakkor, a nyílt rendszerek melletti kardoskodás az asztali gépeknél, valami linux disztrib után kiált. Ezek az Acer gépek hol vannak? Vannak androidos eszközök, de hol vannak az ubuntuval reklámozott notebookok, netbookok?

http://feedly.com/k/VzCjKs